A vállalkozás működését egyrészről a saját tőke (tulajdonosok, részvényesek által jegyzéskor befizetett összeg), másrészről idegen forrás (pl. hitel, kötvény, beszállítók nyitott szállítása) biztosítja.
A hosszútávú - 1 évet meghaladó - külső forrásból származó finanszírozás tekintetében az európai és amerikai kultúra merőben eltérő. Az európai gyakorlat szerint kereskedelmi bankok hitelei biztosítják az ilyen források döntő részét. Ezzel szemben Amerikában elsősorban vállalati kötvények uralják ezt a piacot. Miközben nem ismeretlen a hitelek adás-vétele sem, a kötvények sokkal likvidebb és szabadabb másodpiaca alapvető információt adhat a vállalat pénzügyi helyzetéről. Nyilván nem független ettől és helyette használható a hitelminősítők besorolása.
Ennek köszönhetően az amerikai gyakorlat sokkal átfogóbb, megbízhatóbb képet ad a gazdaság mindenkori állapotáról.
A vállalat értékelése során kiemelt szerepet játszik a cash flow, illetve free cash flow (FCF) értékelése. A jó hír az, hogy nem kell feltétlenül ennek kiszámításával bajlódni, mert a legtöbb pénzügyi oldalon megtalálható ez a mutató. A cégben lévő cash és a FCF forrásának vizsgálatával további betekintést nyerhetünk a vállalat finanszírozási szerkezetébe és pénzügyi helyzetébe. Nyilván nem mindegy, hogy a (többlet) cash-t a működés, adósságkibocsátás, vagy részvényhígítás eredményezte. Az éppen aktuális részvényárfolyam (kapitalizáció) függvénye, hogy érdemes-e azt visszavásárolni és szükség esetén adósságkibocsátással biztosítani a készpénz szükségletet, vagy részvény kibocsátásra hagyatkozni.
Az adósság alapú finanszírozást nem gondolom ördögtől valónak egy bizonyos mértékig. Egyes vállalkozások nem fordulhatnak a tőkepiac ezen szegmenséhez, mert már kimerítették ilyetén kapacitásaikat, vagy eleve reménytelen a kötvénykibocsátás. Ilyenkor jól behígítanak alacsony árfolyamon, ami részvényesi értéket rombol. Nem is kicsit.
Adósságkibocsátással egyfajta tőkeáttétel valósul meg. Kisebb kapitalizációval érhető el ugyanaz az eredmény. Következésképpen az alapvetően követett EPS a tőkeáttétel mértékével növekszik (P/E csökken). A tőkeáttételt kordában kell tartani, mert az nyilván nagyon csúnyán vissza tud ütni.
A hosszútávú finanszírozás tőkeszerkezetén érthetjük
- a saját tőke (book value) és az adósságállomány összegét.
Gyakran használt mutató debt/equity (D/E). Az egészséges eladósodottság mértékére utalhat az éppen vizsgált vállalat D/E és más mutatóinak összevetése az ágazati átlag értékével. D/E semmit nem mond akkor, ha a könyv szerinti érték (BV) <0. Ilyen pl. az általam korábban sztárolt 😊 Brinker (-778Mio$), amely nagyon jól elvan ezzel.
- a sokkal használhatóbb total liabilities / total assets mutatót.
A kötelezettségek, legyenek azok bár rövid távúak szintén kifizetésre várnak, melyet finanszírozni kell. A TL/total assets egészséges mértéke irodalom szerint 0.4 alatti. Ez a mutató kibányászható a pénzügyi jelentések adatiból, vagy weboldalakról. Nem javaslom a pénzügyi mutatók kiragadott használatát. ezért mindenképpen célszerű ezt is trendjében, a történelmi adatokkal és az ágazati átlaggal (medián jobb lenne, de azt nehezebb előállítani) összevetve értékelni.
- egyik kedvencem, a debt/EBITDA mutatót.
Joel Tillinghast szerint, ha ennek értéke eléri a kritikus 4 szintet, alapos az ok az elővigyázatosságra. Ilyenkor érdemes lehet alaposabban megvizsgálni az ágazatspecifikumokat.
- a másik jól használható interest coverage mutatót.
Ennek számítása EBIT/kamatköltség képlettel történik. B. Graham szerint value aspiráns stock-nál a kamatköltség fedezettség érje el 5-t, míg 2 alatt adósságba temetkező a cég. Ezzel sincs nagy baj, ha a cég a vállalati életciklus megfelelő fázisában - érett vállalat - van (pl. osztalékfizető közmű vállalatok).
Korábban:
- A Gross Margin meséje
- A PEG mutatóról
- Enterprise Value (EV) a vállalati érték és mutatói
- Részvény visszavásárlás
