A vállalat
- osztalékot fizet
- adósságot csökkent belőle
- beruház
- részvényt vásárol vissza
- akvizíciót hajt végre
A fenti öt lehetőségből három (osztalékfizetés, adósságcsökkentés. részvényvisszavásárlás) tulajdonképpen tőkejuttatás a részvényeseknek. Ceterus paribus fundamentálisan ezek mindegyike ugyanazt eredményezi a részvénytulajdonos szempontjából, de erre is érvényes az elmélet és gyakorlat ellentmondása (elméletben az elmélet és a gyakorlat ugyanazt eredményezi, a gyakorlatban nem feltétlenül). A három tőkejuttatási forma összegét elosztva a kapitalizációval megkapjuk az un. shareholder yield-t.
Mi történik, ha a részvény visszavásárlást az utóbbi időben oly sokat kárhoztatott hitelből hajtják végre? Semmi. Vegyük észre, hogy a részvényesi érdek nem sérül, hiszen a hitel és részvényre fordított összeg ellentétes előjelük okán kiütik egymást. Ha a tőkeköltséget meghaladja a tőkeáttétel eredményeként előálló EPS növekedés, a részvényeseknek kedvező az ilyen visszavásárlás.
Nincs vitám a kritikusokkal, hogy a tőkeáttétel kockázatos és könnyen romlásba döntheti a vállalkozást, viszont nem is ördögtől való, ha annak mértékét korlátok közé szorítják.
A nagy kérdés az, hogy mi az egészséges mértékű eladósodottság, illetve mihez mérjük az
adósságot?
Erre többféle lehetőségünk van és nincs igazán konszenzus a mértékben és módszerekben.
Ilyen mutató lehet pl.
- debt/equity
- debt/asset
- debt/revenue
- debt/EBITDA,
- interest coverage melyek elfogadott mértéke ízlés szerint változik és a vállalat pénzügyi erejére utal.
A részvényeiket visszavásárló vállalatokat egyre több kritika éri a kialakult "részvény visszavásárlási mánia" miatt (talán nem is indokolatlanul). Egyrészről a támadások kiemelik, hogy a cégek inkább visszavásárolnak, mint R&D-re fordítanák forrásaikat, másrészt pedig a hitelből történő visszavásárlást kritizálják. Ha már viszont így van, potenciális befektetőként fontos információ, hogy milyen részvényárfolyamnál érdeke a részvényeseknek a visszavásárlás, vagy a kibocsátás. Némi képzavarral élve mondhatnánk, hogy sok eseteben prociklikus a részvény visszavásárlás-kibocsátás. A vállalat akkor vásárol vissza részvényt, amikor magas az árfolyam, éppen jól megy a szekér, míg kibocsát, amikor szűkebb évek járnak és alacsony az árfolyam, mert a szebb időkben elpazarolta a forrásait és friss tőkére van szüksége (ilyenkor már csökken a hitelfelvételi kapacitása és kénytelen alulértékelten részvényt kibocsátani).
Időnként tetten érhető az a trükk is, hogy a részvény visszavásárlással elrejtik a felületesen vizsgálódó szemek elől, hogy a vállalat egészében nézve csökkenő, vagy stagnáló jövedelmezőségű. A kevesebb részvény ugyanannyi. vagy csökkenő eredmény mellett is növekvő EPS-t eredményezhet. Máris lehet örülni.
Amennyiben alulértékeltség esetén vásárol vissza a vállalat részvényt, az részvényesi érték építő és vica versa. Az alulértékeltséget és annak mértékét több módon is megpróbálhatjuk meghatározni.
Lehet referenciaként használni a P/BV<1, P<konszenzusos célárfolyam, P<saját számítású célárfolyam értékeket.
Ezek mindegyike könnyen használható, egyszerűen meghatározható mutató.
Használhatóságot tekintve én az elméletileg megalapozottabb "EPS breakeven P/E" alapú értékelést javaslom, melyet M. Maboussin vezetett be a köztudatba. Ez a mutató megadja, hogy az adott vállalatnál mi az az P/E szint, melynél magasabb esetén a részvényvisszavásárlás részvényesi értéket romboló, míg a kibocsátás építő hatású és fordítva Itt, mint minden EPS alapú pénzügyi mutatónál, az EPS meghatározására nincs konszenzus (GAAP /non-GAAP, TTM/fiscal year stb.), legfontosabb, hogy következetesen mindig ugyanazon alapokról induljunk.
Az interest rate a szabad készpénz hozamát jelenti esetünkben. Ez most az 1 hónapos bond évesített hozamát véve 2.08%. A mindenkor aktuális hozamok letölthetők a US treasury honlapjáról.
Amennyiben hitelből vásárol vissza a vállalat, akkor az éppen aktuális átlagos hitelkamatot kell behelyettesíteni a képletbe. Használható itt még a WACC is (talán még jobb is a hitelkamatnál). Lényeg, hogy konzekvensen mindig ugyanazt a forrást használjuk (különösen összehasonlító elemzéskor). A fenti képlet birtokában meghatározható, hogy éppen a visszavétel, vagy a kibocsátás-e a kedvezőbb a részvényesi érték szempontjából.
- A Gross Margin meséje
- A PEG mutatóról
- Enterprise Value (EV) a vállalati érték és mutatói
