2017. augusztus 13., vasárnap

Eszközallokáció à tőzsdetulok (2., befejező rész)

Eszközallokáció gyakorlatban


A Modern Portfólióelméleten alapuló eszközallokáció az egyik - ha nem a legjobb - befektetési módszer, ha azt következetesen műveljük.

Kétség nincsen aziránt, hogy ez a módszer nem a hazai befektetői érdeklődést már-már kizárólagosan kisajátító abszolút hozamú alapokon alkalmazható optimálisan, hanem a különböző makrofeltételek között egyébként viszonylag jól leírható viselkedésű eszközosztályokra, a belőlük megfelelően kialakított portfóliómix alkalmas lehet hozamoptimalizálásra adott kockázati szint mellett. Ennek egyik szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy a portfólióba felvett eszközök egymáshoz viszonyított viselkedése ne térjen el drámaian a vizsgált időszakétól. Félreértés ne essék, nem a múltbéli hozamra gondolok, hanem az egymáshoz viszonyított korrelációkra.

A befektetési alapok egyébként alkalmasak portfólió kialakítására. Hátrányuk az ETF-khez képest magas költségük. A befektetés során előre nem tudjuk megmondani teljes bizonyossággal, hogy ilyen hozamszintet fogunk elérni, legfeljebb erős valószínűségeket tudunk felállítani. Az egyetlen biztos és rendszeresen visszatérő tétel az explicit és implicit költség, ami erősen lakmározik a hozamunkból. A költségeket akkor is fizetjük, ha nem érünk el hozamot, vagy veszteségünk van. Az abszolút hozamú alapok esetén a költségek még jelentősebbek, hiszen ezek sikerdíjas aktívan kezelt alapok. Alapok alapja esetén még rosszabb az arány. Ha ezt tudomásul is vesszük, az optimális portfólió kialakítása alapvető, ami határvonalat jelent(het) a hozam és veszteség között.

Az előző részben leírtam a portfóliókialakítás lépéseit. Most ezt veszem sorra a saját példámat alapul véve.

1. Olyan eszközök kiválasztása, melyek hosszú távon (lehetőleg évtizedes, vagy méghosszabb) a gördített (mondjuk 3 éves)  hozama stabilan pozitív és lehetőleg meghaladja az inflációt.
Miután én OTP-nél vezetem a számlámat, a náluk elérhető alapokat vizsgáltam. Így aztán igyekeztem kiválasztani  olyan alapokat, melyek kielégítik ezt a feltételt. 
Ilyen például a Föld Kincsei, amely évesítetten 5% körüli átlag és medián hozamot produkált
Ugyanez EMDA-ra:
Ezt az előszelekciót nyilván minden jelöltre el kell végezni.
Én ezek után a következőket tartottam meg a short list-en:
- Abszolút hozam
- EMDA
- Föld Kincsei
- Trend
- Supra
- Új Európa
- EMEA
- Paletta
- Prémium származtatott, Orosz és Török alapok isbeválogatásrakerültek, de csak azért, mert már korábban benne voltak a portfólióban. Bővíteni nem akartam, de kiszállni is csak akkor, ha az elemzés nagyon gyalázatos eredményt ad.

2. Az eszközök szűkítése azokra, melyek kevéssé korrelálnak egymással.
Az ideális az lenne, ha 0, vagy negatív korrelációjú eszközöket tudnánk beválogatni, de a gyakorlatban meg kell elégedni kevéssé korreláló eszközökkel. Itt figyelni kell a statikus korreláció mellett 
a rolling korrelációt is, amit viszont csak páronként lehet vizsgálni.

3. A megmaradó eszközökből komponensenként azonos súlyú mintaportfólió képzése és annak szoftveres elemzése

Az Interneten fellelhető többfél portfólióoptimalizáló program. Én a Portfolio Visulizer-t használtam. Az szoftverrel modellezni lehet a különböző eszközosztályokból felépített portfóliókat, de egyedi stock is beválogatható. Vannak előre beépített mintaportfóliók is. Ennek ismertetését most megspórolom. Az érdeklődők a FAQaloldalon találnak magyarázatot a működésről.
Olyan eszközök esetén - mint a fenti alapok -, melyek nem érhetők el közvetlenül a szoftverből, fel kell azokat tölteni az oldalra. Havonta egy árfolyamadatot kell megadni a kiválogatott alapokhoz. A szintaxis szintén megtalálható a leírásban. A feltöltéskor megadott azonosítő/ticker meghívatkozásával és a share %-os meghatározásával (ami első lépésben lehet azonos eloszlás) összeállítjuk a mintaportfóliót. Az alábbi - végleges allokációm -  már néhány iteráció után alakult ki.

A matematikailag optimális eredmény összehasonlítása a mintaportfólióval. Az elemzőszoftver a múltbéli adatok alapján az optimális mixet állítja össze. Ez pedig a maximális hozam, minimális szórással. A matematikai elemzés eredményeként nagy valószínűséggel túlságosan lecsökken a portfólió elemszáma, ami növeli az előretekintő kockázatot. Érdemes kompromisszumot kötni, azaz feláldozni valamit a hozamból és/vagy a szórásból a diverzifikáció oltárán.

Az egyenlő súlyozású (9.09%) mintaportfólióval szemben készült allokációs javaslat
után a fenti végleges fegoszlás a következő eredményt adja:
Látható, hogy a hozammértékek között nincs jelentős eltérés. A szórás és a DD kedvezőbb a javasolt portfólió esetén. Itt viszont a korábban már említett eszközleszűkülés lép be, amit nem akceptáltam.

Az optimális portfólió az un. érintő (tangency) portfólió, amely a határhatékony görbe és a kockázatmentes hozamot összekötő érintő egyenes érintési pontjánál képződik.



A portfólióm évesített hozama (CAGR) 8.85%, szemben az opptimalizált 9.31%-kal.

A DD az elméleti optimális portfólió és a modellportfólió esetén:

Alább látható a portfóliók éves hozama. 2017-re csak januári adatok vannak,ugyanis akkor készítettem az optimalizálást

Úgy gondolom, hogy a fennmaradó bizonytalanságok mellett a fenti módszer mindenképpen ad egy meggyőződést, miszerint megtettem a lehetséges maximumot a sikeres befektetési eredményért, nem csak intuició alapján, hanem némileg matematikailag megalapozottan történik az allokáció.

2017. július 25., kedd

Eszközallokáció à tőzsdetulok (1. rész)

A következőkben egy befektetési formáról - nevezetesen az eszközallokációról - összefoglalom gondolataimat két részben. Az első - jelenleg olvasott - részt inkább az elméletnek szentelem, míg a második részben saját példámon keresztül mutatom be az általam alkalmazott módszert.


Sokféle működő befektetési stratégia létezik. Vannak (inkább) matematikai, vagy éppen intuitív alapon működők is. Ezek összehasonlítását, értékelését most megspórolva azonnal tárgyalni kezdem egyiküket, nevezetesen az Eszközallokációt. Angolul Asset Allocation-ként ismert a fogalom. Keresőt ráküldve, nemigen találunk értelmezhető, aprópénzre váltható, "actionable" leírást (pl. An Introduction to Asset Allocation) . Ebben kísérlek meg némi iránymutatást adni. Az alábbi összefoglaló a teljesség és a megtámadhatatlan precizitás igénye nélkül (már csak terjedelmi okok miatt is) készült (aki szeretne elmélyedni a témában, annak ajánlom All About Asset Allocation c. munkát) .

Manapság gyakran szembe jön velünk egy-egy alapkezelő portfólióajánlója, melynek összeállítási módszertanáról semmit nem tudunk, így aztán pusztán hitvitává alakul az ezekről történő értekezés. Mégis, vajon milyen kritériumok játszanak szerepet egy-egy portfólió összeállításakor? Mennyire intuitív, vagy matematikai alapokra helyezett a döntés?
Ezt nem tudjuk. Én mindenesetre a kvantitatív/matematikai értékelésen alapuló megközelítést preferálom a qualitatív/szubjektív (sokszor érzelmi alapú) értékeléssel szemben. Ez segít kizárni, de legalábbis csökkenteni legnagyobb ellenségünk - saját egonk - közvetlen hatását befektetési döntéseinkre, ezzel a ki-be ugrálást egyes eszközökbe.

Azzal tisztában kell lenni, hogy az eszközallokáció bizonyítottan jól működő eszköz a befektető kezében, de csak hosszútávon tudja megmutatni erejét (ugyanúgy mint a kamatos kamat hatás, ami az Univerzum legpusztítóbb ereje; Einstein után szabadon). Ezért aztán a ki-beugrálásnak nincs értelme és ugyanúgy nincs értelme az egyszer már meghatározott súlyozás változtatásának rövid távon (mondjuk 4-5 éven belül, ha eléggé hosszú adatsorra volt alapozva az optimalizálás)

Az eszközallokációt (elsősorban) nem a származtatott eszközökre (közöttük a komplex befektetési alapokra) dolgozták ki. Ezek viselkedése ugyanis nem határozható meg olyan egyértelműen, mint pl. részvény-kötvény allokáció.
A hazai széles befektetői rétegek számára a befektetési alapok kínálkoznak legegyértelműbben a teljes választékból, így aztán példámat én is innen hozom. Az alapválasztásra (is) többféle leírással találkozhatunk az Interneten, mint pl. Jurassic Park a tőkepiacokon, de én is készítettem egy-egy szösszenetet 2015-ben és 2014-ben

Befektetési portfólióm egy része abszolút hozamú alapokból áll. Sokáig intuitív alapon OTP Prémium Származtatott dominálta portfólióm ezen részét. 2017 februárban érett meg bennem az elhatározás, hogy megvizsgáljam befektetési döntésem hatékonyságát. Valójában elégedett voltam az alap teljesítményével, de az alapok alapja konstrukció miatt szükségesnek éreztem megvizsgálni az alapon belüli tőkeallokációt és a tartási költség csökkentésének lehetőségét. Kiválasztottam a számomra szóba jöhető alapokat (Abszolúthozam, EMDA, Föld Kincsei, Trend, Supra, Új Európa, EMEA,  Paletta, Orosz, Török)   és azokra elvégeztem az analízist. Erős korlát, hogy a hazai alapok (eltérően a hagyományos eszközosztályoktól) nem rendelkeznek több évtizedes múlttal, jelentős részük még nem élt át igazi medvepiacot sem. Az Orosz, Török és Prémiun Származtatott-at beválogattam eredeti vizsgálatomba, mert ezek is részét képezték a már meglevő portfóliónak.
Az eszközallokációt nem feltétlenül az abszolút hozamú alapokra találták ki, ahol az alapban levő eszközök összetétele nem ismert. Ezzel együtt az abszolút hozamú alapok között is megvalósítható az allokáció és alkalmazható rájuk minden szabálya.
Az alapok eltérő befektetési stratégiája, a különböző portfóliómenedzserek személye viszont nagy valószínűséggel biztosít olyan mértékű és sokrétű káoszt, ami eredőben/portfóliószinten kielégítő stabilitást eredményez.
Ennek a stratégiának egyik alapköve, hogy nem nézegetjük naponta az árfolyamokat, különösen nem az egyes komponensek áralakulását, legfeljebb a teljes portfóliót (ha már végképp nem tudjuk letörni ilyen irányú vágyunkat)



Legfontosabb eszközosztályok: (a hazai befalap választék nem fedi le a teljes spektrumot, de a kiválasztási elveken ez mitsem változtat)
Cash Equivalents
Equities
Bonds
Real Estate (REIT is idetartozik)
Gold
Precious Metals & Commodities
Alternative Investments

Amennyiben ezen belül akarunk allokálni, úgy célszerű tovább finomítani a felosztást. Pl. részvényeknél földrajzi megosztás (US, Latinamerika, Európa, Ázsia stb.), piaci kapitalizáció alapján (small cap-large cap mégsem mindegy), befektetési stílus alapján (pl. növekedési, value, energia, consumer goods, iparvállalatok, osztalékrészvények stb.). Ha nagyon mélyre megyünk a finomítással, akkor már szinte az egyedi részvénykiválasztásnál találjuk magunkat, aminek jelenlegi tárgyalásunkban nincs értelme.



Az eszközosztályokat, melyek között allokálni akarunk, nekünk kell kiválasztani (ez a munka nem spórolható meg). Ha mindezen túl vagyunk, akkor következhet az analízis.

Az eszközallokációs folyamat a következők szerint írható le:

  1. Olyan eszközök kiválasztása, melyek hosszú távon (lehetőleg évtizedes, vagy méghosszabb) a gördített (mondjuk 3 éves)  hozama stabilan pozitív és lehetőleg meghaladja az inflációt.
  2. Az eszközök szűkítése azokra, melyek kevéssé korrelálnak egymással.
  3. A megmaradó eszközökből komponensenként azonos súlyú mintaportfólió képzése és annak szoftveres elemzése. A matematikailag optimális eredmény összehasonlítása a mintaportfólióval. Az elemzőszoftver a múltbéli adatok alapján az optimális mixet állítja össze. Ez pedig a maximális hozam, minimális szórással. A matematikai elemzés eredményeként nagy valószínűséggel túlságosan lecsökken a portfólió elemszáma, ami növeli az előretekintő kockázatot. Érdemes kompromisszumot kötni, azaz feláldozni valamit a hozamból és/vagy a szórásból a diverzifikáció oltárán. Alább még visszatérek a portfólióoptimalizálás módszertanára.
  4. Miután elkészült a célallokáció, annak kialakításához kell megkeresni a kereskedhető eszközöket. Ezek lehetnek pl. ETF-k (viszonylag kis követési hibával képesek leképezni benchmarkjaikat), vagy befektetési alapok.
  5. Ezek után hagyni kell a portfóliót hosszú távon dolgozni.
  6. Lehetséges (de nem kötelező) hozamnövelési lehetőséget rejt a (valójában sokak által vitatott eredményességű, míg mások az ingyenebédhez a Wall Streeten legközelebb álló eszközként értékelt ) volatility pumping, ami a portfólió újrasúlyozását jelenti. Ez nem új allokáció, hanem az eredeti felosztás visszaállítása, ha nagyon eltér valamelyik elem pillanatnyi súlya a célértéktől.
    Ezt kiválthatja pl. 20% súlyváltozás, de akár félévente, vagy évente automatikus újrasúlyozás is lehetséges. Egyes szerzők szerint nincs jelentős eredményeltérés  közöttük hosszútávon. Én mindendesetre hiszek az átsúlyozásban. Kevéssé reprezentatív vizsgálódásom eredménye szerint a hozam mintegy 10%-a köszönhető az átsúlyozásnak.                             Az újrasúlyozás mechanizmusa garantálja, hogy mindenkor olcsón vegyünk és drágán adjunk el a lehetőségekhez képest. Ilyenkor ugyanis a megdrágult eszközből eladunk, míg a leértékelődöttből vásárolunk az eredeti súlyok visszaállításakor. A túl gyakori újrasúlyozástól azonban mindenkit óvnék. Ez felesleges többlet kereskedési költséget generál, másrészről nem fog mérhető addicionális hozamhoz juttatni. Ez a helyzet állt elő OTP Prémium Származtatott Alapnál, melyet hetente újrasúlyoznak teljesen értelmetlenül. Részben persze értem őket, hiszen valamivel indokolni kell a plusz költségterhelést (1,72% 2015-ben). 

Aki idáig eljutott az olvasással, azt bizonyára nem fogja elriasztani a portfólióoptimalizálás következőkben részletezett módszertana.
Ha van egy kételemű portfóliónk. talán a többség azt gondolná első zsigeri reakcióból, hogy a hozam-szórás grafikonon kijelölt két pontot összekötő egyenesen található az egyensúlyi érték az összetétel változtatásakor. Valójában erről távolról sincs szó, ennél sokkal kedvezőbb a helyzet. A porfólióösszetétel változása során kijelölhető egy határhatékonysági görbe, ami mentén befektetve az adott hozamhoz tartozó legkisebb szórást biztosító portfólióösszetétel meghatározható.
 Az elmélet (Modern Portfolio Theory) szerint a portfólióelemek mindegyike a görbe alatt helyezkedik el. Nem lehetséges a görbe feletti portfóliót összerakni, a görbe alattit viszont értelmetlen, mert lehetőség van nagyobb hozamra kisebb kockázat mellett. A probléma többelemű portfóliónál úgy jelentkezik, hogy az elméletileg optimális portfólióba a szimuláció túlságosan kevés elemet válogat be. Ha viszont az optimálishoz közeli, sokelemből álló munkapontot sikerül kiválasztani, (akkor ugyan a görbe alá kerülünk,de) az elfogadható kompromisszumot jelent (a nagyobb diverzifikáció miatt). A cél, hogy a görbe bal felső negyedében (észak-nyugati szektorában) legyen a munkapontunk. Jellemzően ugyanazon szórásértékhez két hozamérték rendelhető.

Az eszközallokáció  fegyvertárát helyesen alkalmazva erős bizalommal tekinthetünk portfóliónkra és biztosak lehetünk benne, hogy mindent megtettünk a siker érdekében. Ezek után minden piaci körülmény közepette nyugodtan hajthatjuk álomra fejünket, ha nem felejtjük el, hogy ennek a módszernek az alsó időtávja 3-5 év.

Legyen ennyi bevezetés képpen. A második részben a konkrét alkalmazásról fogok írni egy összefoglalót.

2017. július 1., szombat

Omega Protein (OME)


Képtalálat a következőre: „omega protein”


Update 2017.10.07
Ez a pozíció nem volt sikertörtének tekinthető egészen tegnapig. Nem elég, hogy az árfolyam leesett egészen 15-ig, az opciómat is lehívták (ami ugyan nem egy tragédia, de növelte a tőkelekötöttséget). Valójában mindig hittem a cégben (és szerencsére ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül), azért kezdett kényelmetlenné válni az állapot.
Tegnap aztán tőzsdenyitás előtt bejelentették, hogy Cooke felvásárolja a céget részvényenként $22-ért. Így aztán hirtelen a kb.15% lebegő veszteségből lett 14,5% realizált nyereség, miután $21.95-n zártam a pozíciót. A cég részvényeinek kb.25%-a tegnap gazdát cserélt.
Érdekes módon - és ezt már másutt is megfigyeltem - napközben az árfolyam a bejelentett ITP (Initial Target Price) fölé emelkedett, sőt fölötte is zárt. Ezt leginkább annak tulajdonítom, hogy ez még nem lezárt tranzakció, van némi esélye annak, hogy végül magasabb áron is vásárol a végső vevő (merger arbitrage?).


.


Vége---------------------------------------------------------------------------------

Leválogatásom során látókörömbe került egy viszonylag kis cég, amely éppen most kezdett osztalékot fizetni. Megvizsgáltam, majd pozíciót vállaltam SHORT PUT 22.5@3.3 AUG18'17 -tal 2017.04.25.n

A részletek iránt ellnállhatatlan érdeklődést mutatók itt megtalálják a befektetői kapcsolat aloldalukat, illetve 2017. májusi prezentációjukat.

Leszedtem a cég és finviz szerint az ágazatban operáló társvállalatok (jjsf, ome, ingr, lnce, mkc, cag, sjm, cpb, k, gis, flo, bgs, aln, stkl, ths, twnk, nomd, farm) fundamentális adatainak egy részét 10 évre visszamenőleg.
Ezek után készítettem a teljes sokaság összes adattfajtájának minden vizsgált időpontjára egy medián értéket, melyet idősorosan ábrázoltam egy-egy charton (mediánt választottam, mert ez sokkal reálisabb képet ad, mint az aritmetikai átlag).

Ezáltal összevethetővé válik OME és az összehasonlító sokaság adatainak trendje. Arra a vélekedésre jutottam, ha már megcsináltam eddig az elemzést, elérhetővé is teszem, hátha érdekel valakit.

Íme az eredmény további kommentár nélkül: (véletlenül bennemaradt GIS és FLO is egyedileg, de úgy döntöttem, nem szedem ki, talán nem túlzottan zavaró; a jelmagyarázat alul található)
Nem strukturáltam a mutatókat. Akit érdekel, fejben össze tudja rakni.

A post legvégén az ínyencek találnak Trading View fundamentális adatchartot (az éppen vizsgálni kívánt adat kiválsztható).

Book value                                    

EPS


 BVPS

 Debt/equity

 Dividend/fcf

 EPS y/y

 EPS

 EPS growth

EV/EBITDA

Gross margin

interes coverage

beruházás/amortizáció 

mcap

net margin 

p/b

P/E 

price/fcf

p/sales

 payout

revenue/share

revenue

roa

roe

roi/wacc

sga/gross profit

sga Y/Y

shares outstanding

total liability/equity

growth estimates

earnings surprise



Fundamental data by TradingView