Miközben az Interneten többféle megközelítéssel és eladási indokokkal találkozhatunk, én leszűkítem azokat két fő pontra:
- A stock teljes értékeltségen, vagy prémiummal forog. Az intrinsic value időben természetesen változik, ezért a vásárláskori célárat dinamikusan kell kezelni és rendszeresen újraértékelést végezni.
- Idők folyamán value trap-pá vált
Számtalan helyen találkozhatunk az értékalapú befektetés módszertanával. Köztudott, hogy alulértékelt vállalatok részvényeit kell vásárolni és türelemmel várakozni, amíg a piac felismeri a félreárazást és helyrehozza azt.
Olyan vállalatokban szeretek részesedést vásárolni, amelyek részvényeiben legalább 50%-os emelkedési potenciál van. A célár meghatározásáról hosszan lehet értekezni, de legalább egy önálló post-ot érdemel később. Most feltételezzük, hogy a célár rendelkezésre áll, legyen az saját számítás eredménye (preferált), vagy elemzői átlagolt célár.
Számvitelileg az osztalék, részvényvisszavásárlás és az adósságvisszavásárlás egyenértékű, value részvény kiválasztásakor mégis úgy járok el, mintha osztalékbefektetést eszközölnék. Ezzel némi biztonságot is vélek vásárolni magamnak. Amennyiben nem kapom meg a felállított időtávon belül a kívánt árfolyam emelkedést, úgy ezalatt az idő alatt legalább utalják a stabil és növekvő osztalékot.
Lényegében olyan DGI-ra alkalmas részvényeket keresek, melyek kielégítik az értékalapú befektetés általam felállított kritériumait.
Amennyiben a stock eléri a dinamikusan újraértékelt intrinsic value-t, vagy a piaci örömködésben túlhaladja azt, megfontolom az eladást.
Mögöttes logika azt diktálja számomra, hogy
- egy 6% osztalékhozamú papírom, ami aktuálisan 3% induló hozamot nyújt 100% emelkedés után kevésbé kívánatos, mint
- egy 4% induló osztalékhozamú 50% emelkedési potenciállal rendelkező eszköz.
Az egyszerűség kedvéért továbbiakban csak az árfolyam változással számolok, a tartási idő alatt kapott osztaléktól és az osztalékemeléstől eltekintek. Amikor eszközt váltok, - meggyőződésem szerint - az eredeti tőkére helyes a hozamot számolni, úgy mintha a kezdeti befektetés folyamatossága nem szakadna meg. Hiszen a teljes tőkére is így vetítjük az évesített hozamot.
Ezért példánknál maradva:
100% kezdeti tőkéből lett 200%, aminek osztalékhozama most 3%, a befektetett tőkére vetítve 6%
Ezt lecserélve a kezdeti tőkére vetítve az osztalékhozam nem 4%, hanem 8%-ra rúg. Az 50% emelkedési potenciál elérése esetén a kezdeti tőke megháromszorozódik, míg az osztalékhozam marad 8% .
Ha beleszeretünk egy-egy stock-ba, akkor bizony lemaradunk. Így jártam én IBM és CMI befektetéseimmel. Nagyon szép 5.4% és 5.9% osztalékhozamot kapok (ez is lehet persze egy stratégia), de lemaradtam a kedvező kiszállási lehetőségekről. Szerintem kisbefektetőként sokkal több lehetőségünk van, mint W. Buffett-nek. Ő természetesen nem ugrálhat ki-be tőkeméretével. Ezen kívül jó még a B&H azoknak is, akik nem tudnak, vagy akarnak elmélyedni a téma rejtelmeiben.
