Eszközallokáció gyakorlatban
A Modern Portfólióelméleten alapuló eszközallokáció az egyik - ha nem a legjobb - befektetési módszer, ha azt következetesen műveljük.
Kétség nincsen aziránt, hogy ez a módszer nem a hazai befektetői érdeklődést már-már kizárólagosan kisajátító abszolút hozamú alapokon alkalmazható optimálisan, hanem a különböző makrofeltételek között egyébként viszonylag jól leírható viselkedésű eszközosztályokra, a belőlük megfelelően kialakított portfóliómix alkalmas lehet hozamoptimalizálásra adott kockázati szint mellett. Ennek egyik szükséges, de nem elégséges feltétele az, hogy a portfólióba felvett eszközök egymáshoz viszonyított viselkedése ne térjen el drámaian a vizsgált időszakétól. Félreértés ne essék, nem a múltbéli hozamra gondolok, hanem az egymáshoz viszonyított korrelációkra.
A befektetési alapok egyébként alkalmasak portfólió kialakítására. Hátrányuk az ETF-khez képest magas költségük. A befektetés során előre nem tudjuk megmondani teljes bizonyossággal, hogy ilyen hozamszintet fogunk elérni, legfeljebb erős valószínűségeket tudunk felállítani. Az egyetlen biztos és rendszeresen visszatérő tétel az explicit és implicit költség, ami erősen lakmározik a hozamunkból. A költségeket akkor is fizetjük, ha nem érünk el hozamot, vagy veszteségünk van. Az abszolút hozamú alapok esetén a költségek még jelentősebbek, hiszen ezek sikerdíjas aktívan kezelt alapok. Alapok alapja esetén még rosszabb az arány. Ha ezt tudomásul is vesszük, az optimális portfólió kialakítása alapvető, ami határvonalat jelent(het) a hozam és veszteség között.
Az előző részben leírtam a portfóliókialakítás lépéseit. Most ezt veszem sorra a saját példámat alapul véve.
1. Olyan eszközök kiválasztása, melyek hosszú távon (lehetőleg évtizedes, vagy méghosszabb) a gördített (mondjuk 3 éves) hozama stabilan pozitív és lehetőleg meghaladja az inflációt.
Miután én OTP-nél vezetem a számlámat, a náluk elérhető alapokat vizsgáltam. Így aztán igyekeztem kiválasztani olyan alapokat, melyek kielégítik ezt a feltételt.
Ilyen például a Föld Kincsei, amely évesítetten 5% körüli átlag és medián hozamot produkált
Ugyanez EMDA-ra:
Ezt az előszelekciót nyilván minden jelöltre el kell végezni.
Én ezek után a következőket tartottam meg a short list-en:
- Abszolút hozam
- EMDA
- Föld Kincsei
- Trend
- Supra
- Új Európa
- EMEA
- Paletta
- Prémium származtatott, Orosz és Török alapok isbeválogatásrakerültek, de csak azért, mert már korábban benne voltak a portfólióban. Bővíteni nem akartam, de kiszállni is csak akkor, ha az elemzés nagyon gyalázatos eredményt ad.
2. Az eszközök szűkítése azokra, melyek kevéssé korrelálnak egymással.
Az ideális az lenne, ha 0, vagy negatív korrelációjú eszközöket tudnánk beválogatni, de a gyakorlatban meg kell elégedni kevéssé korreláló eszközökkel. Itt figyelni kell a statikus korreláció mellett
a rolling korrelációt is, amit viszont csak páronként lehet vizsgálni.
3. A megmaradó eszközökből komponensenként azonos súlyú mintaportfólió képzése és annak szoftveres elemzése
Az Interneten fellelhető többfél portfólióoptimalizáló program. Én a Portfolio Visulizer-t használtam. Az szoftverrel modellezni lehet a különböző eszközosztályokból felépített portfóliókat, de egyedi stock is beválogatható. Vannak előre beépített mintaportfóliók is. Ennek ismertetését most megspórolom. Az érdeklődők a FAQaloldalon találnak magyarázatot a működésről.
Olyan eszközök esetén - mint a fenti alapok -, melyek nem érhetők el közvetlenül a szoftverből, fel kell azokat tölteni az oldalra. Havonta egy árfolyamadatot kell megadni a kiválogatott alapokhoz. A szintaxis szintén megtalálható a leírásban. A feltöltéskor megadott azonosítő/ticker meghívatkozásával és a share %-os meghatározásával (ami első lépésben lehet azonos eloszlás) összeállítjuk a mintaportfóliót. Az alábbi - végleges allokációm - már néhány iteráció után alakult ki.
A matematikailag optimális eredmény összehasonlítása a mintaportfólióval. Az elemzőszoftver a múltbéli adatok alapján az optimális mixet állítja össze. Ez pedig a maximális hozam, minimális szórással. A matematikai elemzés eredményeként nagy valószínűséggel túlságosan lecsökken a portfólió elemszáma, ami növeli az előretekintő kockázatot. Érdemes kompromisszumot kötni, azaz feláldozni valamit a hozamból és/vagy a szórásból a diverzifikáció oltárán.
Az egyenlő súlyozású (9.09%) mintaportfólióval szemben készült allokációs javaslat
után a fenti végleges fegoszlás a következő eredményt adja:
Látható, hogy a hozammértékek között nincs jelentős eltérés. A szórás és a DD kedvezőbb a javasolt portfólió esetén. Itt viszont a korábban már említett eszközleszűkülés lép be, amit nem akceptáltam.
Az optimális portfólió az un. érintő (tangency) portfólió, amely a határhatékony görbe és a kockázatmentes hozamot összekötő érintő egyenes érintési pontjánál képződik.
A portfólióm évesített hozama (CAGR) 8.85%, szemben az opptimalizált 9.31%-kal.
A DD az elméleti optimális portfólió és a modellportfólió esetén:
Alább látható a portfóliók éves hozama. 2017-re csak januári adatok vannak,ugyanis akkor készítettem az optimalizálást
Úgy gondolom, hogy a fennmaradó bizonytalanságok mellett a fenti módszer mindenképpen ad egy meggyőződést, miszerint megtettem a lehetséges maximumot a sikeres befektetési eredményért, nem csak intuició alapján, hanem némileg matematikailag megalapozottan történik az allokáció.
