Ezért fókuszáljunk a továbbiakban a termékspecifikus kockázatokra.
- Ha egy, nagy hozamígéretű eszközbe fektetsz, annak kockázata arányos a hozammértékkel.
- Másrészről a diverzifikálás ugyan csökkenti a kockázat mértékét, de ennek megfelelően csökken a várható hozam is. Amennyiben oly mértékig diverzifikálsz, hogy az eszközkockázatot teljes mértékben kizárjad, az a várható hozamot is a kockázatmentesen elvárt mindenkori hozam szintjére süllyeszti. Erre megfelelnek az államkötvények (lejáratig tartva), vagy likviditási alapok.
Így aztán én másfajta diverzifikálást javaslok. Az eszközök közötti vertikális kockázatmegosztás helyett, horizontális, időbeni kockázatmegosztást tartom célravezetőbbnek. 2-3 tartósan kiemelkedő historikus hozamú alapot kell kiválasztani, melyek eltérő befektetési politikájúak. A múltbéli hozamok persze nem adnak garanciát a jövőbeliekre, de ezt hivatott kompenzálni az időbeli megosztás.
Mik lehetnek az eszközök? Hát pl. részvény, de méginkább abszolut hozamú befektetési jegy. Itt lehet válogatni: BAMOSZ
Két lehetséges forgatókönyv:
- A befektetésre szánt tőkét több, mondjuk 10 részre osztjuk. Megjegyzendő, hogy túlságosan elaprózni sem célszerű, mondjuk minimum 100.000 Ft-os egységekre. 9/10 részt pénzpiaci alapba rakunk. 1/10-ből a kiszemelt eszköz megvásárlása következik. Ezután minden hónapban 1/10 értékben vétel.
- 1/10 értékben vétel, majd bizonyos árfolyamváltozás után mondjuk 10% - irány mindegy -, újabb 1/10 vétele, és így tovább. Ez árfolyamcsökkenés esetén növelhető 2/10-re, ami irányváltás után multiplikált hozamot biztosít. A megtermelt hozam egy részét igény szerint későbbiek folyamán ki lehet venni leginkább FIFO elvet követve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése