2013. január 16., szerda
2013. január 15., kedd
Arccal a likviditás felé !
Egyre hangsúlyosabban vetődik fel a kérdés, hogy a jelenlegi
hozamszegény környezetben milyen eszközbe érdemes befektetni úgy, hogy
elfogadható hozamhoz jussunk mérsékelt kockázat mellett.
A
piacokon egy ideje kialakult a hozamvadászat - melyből a hazai eszközök
(állampapírok) sem maradtak ki az Európa-bajnok kamatszint miatt -,
amit növekvő kockázatéhség jellemez. A kötvényekről és kötvényalapokról itt fogalmaztam meg gondolataimat
Ezzel együtt jól megfigyelhető a hazai piacon is a markáns hozamcsökkenés 2012 egész év folyamán.
Mára a teljes állampapír-hozamgörbe 6% alá került. Érdekes módon a 3 havi papírok magasabb hozammal forognak, mint a 6 és 12 hónaposak.
Ez számomra egyértelműen azt jelzi, hogy a piac további MNB kamatcsökkentést áraz az előttünk álló időszakban. Ebből én arra következtetek, hogy a lakossági állampapír kamatok tovább csökkennek (feltételezve, hogy nem üt be egy globális turbulencia, vagy magyarországi mini válság).
Ezek után mit lehet tenni a befektetésre váró pénzeszközökkel?
Likvid, de mégis elfogadható hozamú eszközöket preferálva hozamemelkedés esetén lépésről-lépésre építkezve a portfólió átsúlyozása a nagyobb hozamú állampapírok felé.
Jelenleg én
Ezzel együtt jól megfigyelhető a hazai piacon is a markáns hozamcsökkenés 2012 egész év folyamán.
Mára a teljes állampapír-hozamgörbe 6% alá került. Érdekes módon a 3 havi papírok magasabb hozammal forognak, mint a 6 és 12 hónaposak.
Ez számomra egyértelműen azt jelzi, hogy a piac további MNB kamatcsökkentést áraz az előttünk álló időszakban. Ebből én arra következtetek, hogy a lakossági állampapír kamatok tovább csökkennek (feltételezve, hogy nem üt be egy globális turbulencia, vagy magyarországi mini válság).
Ezek után mit lehet tenni a befektetésre váró pénzeszközökkel?
Likvid, de mégis elfogadható hozamú eszközöket preferálva hozamemelkedés esetén lépésről-lépésre építkezve a portfólió átsúlyozása a nagyobb hozamú állampapírok felé.
Jelenleg én
- az igazán kockázatos eszközökben én a befektetett tőkém kevesebb mint 10 %-t tartom.
- korábban magasabb hozamkörnyezetben a másodpiacon vásárolt kötvényeket tartom a portfólióban lejáratig.
- szabad pénzeszközökből veszek rövid futamidejű állampapírokat (pl. Kamatozó Kincstárjegy), melyek árfolyama a hozamváltozásra kevésbé vagy egyáltalán nem érzékeny (kisebb hozammal megelégedőknek, vagy közeli hozamemelkedésre számítóknak) jó lehet a pénzpiaci alap is. Így aztán, ha a hozamkörnyezet nem változik, a kuponra járó (jelenleg egy éves KK esetén) 6,5% (update 2013.01.15. Úgy nézem, hogy z állampapír piacon is árazzák már kibocsátáskor is a kamatcsökkentést. Ez is egyre kevésbé éri meg) kamatot megkapom lejáratkor. Ha ezt hozamemelkedés miatt eladom, akkor a bid-ask spreadet bukom. Másodpiacon 5,1-5,3% érhető ezen az időtávon el jelenleg és ez csökken. Az nem kérdés, hogy lesz-e hozamemelkedés. A kérdés helyesen feltéve az, hogy "Mikor lesz hozamemelkedés?". Ezt csak utólag fogjuk megtudni, de erre célszerű készülni. Hozamemelkedés esetén azután már a hosszabb futamidejű papírokra érdemes fókuszálni, vagy a kötvényalapokra.
2013. január 14., hétfő
2013. január 11., péntek
2013. január 10., csütörtök
Buborék?
Lehet, hogy újabb spekulációs buborék van kialakulóban a legutóbbi válság még el sem takarított romjain?
És lehet, hogy ennek kiindulópontja Kína lesz?
John Kenneth Galbraith kiváló esszéje a "Pénzügyi spekulációk rövid története" megtalálható az Interneten, mely nagyon tanulságos. Elolvasva a könyvet, összeáll a kép, hogy a (pénzügyi) válságok természete nem változik. Minden esetben ugyanazok a jelenségek jönnek vissza és lefolyásuk is hasonló. Végkövetkeztetései között megtaláljuk, hogy a válságok végső oka az elharapódzó spekuláció (határtalanná váló kapzsiság) és a tőkeáttétel.
A hitel alapvető tulajdonsága, hogy végtelenségig képes növekedni - a kamatos kamat pusztító erejének köszönhetően exponenciálisan -, míg a reálszférában megtermelt jövedelem csak (igen) korlátozottan. Az a mondás járja, hogy egy véges világban a végtelenül fenntartható növekedésben csak az őrültek és a közgazdászok hisznek.Így aztán az időről időre összeomlás (korrekció) elkerülhetetlen.
Találtam erről egy kiváló kétrészes cikket itt és itt.
Szaporodnak a figyelmeztető jelek.
Kínai értékpapír-piaci index 1990-2013:
Azt látjuk, hogy egy begyorsuló szakasz - ami természetszerűleg egybe esett a világgazdasági általános növekedési őrület időszakával - utáni korrekción túl vannak és visszaálltak a (náluk) normális organikus növekedési szakaszba.
De lássuk csak a GDP változást év/év alapon!
Jelenleg Kínában évente a munkaerőpiac oly mértékben bővül évről évre frissen belépő munkaerővel, hogy a társadalmi béke megőrzéséhez szükséges az évente 10% körüli GDP növekedés fenntartása. A belső és külpiaci kereslet viszont nem fogja ezt alátámasztani. Másrészről tudvalevő, hogy a szigorú születésszabályozásnak köszönhetően ketyeg a demográfiai bomba, amely mintegy 50 év múlva komoly nehézségekkel szembesíti a majdani társadalmat.
Populáció változás 1960-2012 között:
A foglalkoztatottak számának változása Kínában 1952-2012 között
Az átlagbér alakulása sem a béreken alapuló versenyképesség fenntarthatóságát támasztja alá:
Az export sem mutat mást mint exponenciális növekedés gyorsuló fázisát
A GDP arányos állami eladósodottság ugyan irigylésre méltó
de ez sem minden.
A gazdaság fűtöttségi fokának jó indikátora az újautó üzembehelyezések száma:
Hát bizony ez is exponenciális és begyorsuló fázisban van.
Az kétségtelen, hogy horrorisztikus mértékű devizatartalékai vannak az országnak:
Mindezek megerősítik véleményemet, miszerint a buborék felfúvódásának végső fázisában vagyunk. A helyes kérdés nem az, hogy ki fog-e pukkadni, hanem hogy mikor Talán nem is sokára, a pontos időpont mindenesetre rejtély egyelőre.
A nagy dilemma az, hogy mi lesz válságálló befektetés, vagy újból dollárszázmilliárdnyi megtakarításunk fog elfüstölni?
Mindenesetre ajánlatos lesz figyelni.
És lehet, hogy ennek kiindulópontja Kína lesz?
John Kenneth Galbraith kiváló esszéje a "Pénzügyi spekulációk rövid története" megtalálható az Interneten, mely nagyon tanulságos. Elolvasva a könyvet, összeáll a kép, hogy a (pénzügyi) válságok természete nem változik. Minden esetben ugyanazok a jelenségek jönnek vissza és lefolyásuk is hasonló. Végkövetkeztetései között megtaláljuk, hogy a válságok végső oka az elharapódzó spekuláció (határtalanná váló kapzsiság) és a tőkeáttétel.
A hitel alapvető tulajdonsága, hogy végtelenségig képes növekedni - a kamatos kamat pusztító erejének köszönhetően exponenciálisan -, míg a reálszférában megtermelt jövedelem csak (igen) korlátozottan. Az a mondás járja, hogy egy véges világban a végtelenül fenntartható növekedésben csak az őrültek és a közgazdászok hisznek.Így aztán az időről időre összeomlás (korrekció) elkerülhetetlen.
Találtam erről egy kiváló kétrészes cikket itt és itt.
Szaporodnak a figyelmeztető jelek.
Kínai értékpapír-piaci index 1990-2013:
Azt látjuk, hogy egy begyorsuló szakasz - ami természetszerűleg egybe esett a világgazdasági általános növekedési őrület időszakával - utáni korrekción túl vannak és visszaálltak a (náluk) normális organikus növekedési szakaszba.
De lássuk csak a GDP változást év/év alapon!
Jelenleg Kínában évente a munkaerőpiac oly mértékben bővül évről évre frissen belépő munkaerővel, hogy a társadalmi béke megőrzéséhez szükséges az évente 10% körüli GDP növekedés fenntartása. A belső és külpiaci kereslet viszont nem fogja ezt alátámasztani. Másrészről tudvalevő, hogy a szigorú születésszabályozásnak köszönhetően ketyeg a demográfiai bomba, amely mintegy 50 év múlva komoly nehézségekkel szembesíti a majdani társadalmat.
Populáció változás 1960-2012 között:
A foglalkoztatottak számának változása Kínában 1952-2012 között
Az átlagbér alakulása sem a béreken alapuló versenyképesség fenntarthatóságát támasztja alá:
Az export sem mutat mást mint exponenciális növekedés gyorsuló fázisát
A GDP arányos állami eladósodottság ugyan irigylésre méltó
de ez sem minden.
A gazdaság fűtöttségi fokának jó indikátora az újautó üzembehelyezések száma:
Hát bizony ez is exponenciális és begyorsuló fázisban van.
Az kétségtelen, hogy horrorisztikus mértékű devizatartalékai vannak az országnak:
Mindezek megerősítik véleményemet, miszerint a buborék felfúvódásának végső fázisában vagyunk. A helyes kérdés nem az, hogy ki fog-e pukkadni, hanem hogy mikor Talán nem is sokára, a pontos időpont mindenesetre rejtély egyelőre.
A nagy dilemma az, hogy mi lesz válságálló befektetés, vagy újból dollárszázmilliárdnyi megtakarításunk fog elfüstölni?
Mindenesetre ajánlatos lesz figyelni.
2013. január 9., szerda
2013. január 8., kedd
2013. január 7., hétfő
2013. január 6., vasárnap
2013. január 3., csütörtök
2013. január 2., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)