2013. január 16., szerda
2013. január 15., kedd
Arccal a likviditás felé !
Egyre hangsúlyosabban vetődik fel a kérdés, hogy a jelenlegi
hozamszegény környezetben milyen eszközbe érdemes befektetni úgy, hogy
elfogadható hozamhoz jussunk mérsékelt kockázat mellett.
A
piacokon egy ideje kialakult a hozamvadászat - melyből a hazai eszközök
(állampapírok) sem maradtak ki az Európa-bajnok kamatszint miatt -,
amit növekvő kockázatéhség jellemez. A kötvényekről és kötvényalapokról itt fogalmaztam meg gondolataimat
Ezzel együtt jól megfigyelhető a hazai piacon is a markáns hozamcsökkenés 2012 egész év folyamán.
Mára a teljes állampapír-hozamgörbe 6% alá került. Érdekes módon a 3 havi papírok magasabb hozammal forognak, mint a 6 és 12 hónaposak.
Ez számomra egyértelműen azt jelzi, hogy a piac további MNB kamatcsökkentést áraz az előttünk álló időszakban. Ebből én arra következtetek, hogy a lakossági állampapír kamatok tovább csökkennek (feltételezve, hogy nem üt be egy globális turbulencia, vagy magyarországi mini válság).
Ezek után mit lehet tenni a befektetésre váró pénzeszközökkel?
Likvid, de mégis elfogadható hozamú eszközöket preferálva hozamemelkedés esetén lépésről-lépésre építkezve a portfólió átsúlyozása a nagyobb hozamú állampapírok felé.
Jelenleg én
Ezzel együtt jól megfigyelhető a hazai piacon is a markáns hozamcsökkenés 2012 egész év folyamán.
Mára a teljes állampapír-hozamgörbe 6% alá került. Érdekes módon a 3 havi papírok magasabb hozammal forognak, mint a 6 és 12 hónaposak.
Ez számomra egyértelműen azt jelzi, hogy a piac további MNB kamatcsökkentést áraz az előttünk álló időszakban. Ebből én arra következtetek, hogy a lakossági állampapír kamatok tovább csökkennek (feltételezve, hogy nem üt be egy globális turbulencia, vagy magyarországi mini válság).
Ezek után mit lehet tenni a befektetésre váró pénzeszközökkel?
Likvid, de mégis elfogadható hozamú eszközöket preferálva hozamemelkedés esetén lépésről-lépésre építkezve a portfólió átsúlyozása a nagyobb hozamú állampapírok felé.
Jelenleg én
- az igazán kockázatos eszközökben én a befektetett tőkém kevesebb mint 10 %-t tartom.
- korábban magasabb hozamkörnyezetben a másodpiacon vásárolt kötvényeket tartom a portfólióban lejáratig.
- szabad pénzeszközökből veszek rövid futamidejű állampapírokat (pl. Kamatozó Kincstárjegy), melyek árfolyama a hozamváltozásra kevésbé vagy egyáltalán nem érzékeny (kisebb hozammal megelégedőknek, vagy közeli hozamemelkedésre számítóknak) jó lehet a pénzpiaci alap is. Így aztán, ha a hozamkörnyezet nem változik, a kuponra járó (jelenleg egy éves KK esetén) 6,5% (update 2013.01.15. Úgy nézem, hogy z állampapír piacon is árazzák már kibocsátáskor is a kamatcsökkentést. Ez is egyre kevésbé éri meg) kamatot megkapom lejáratkor. Ha ezt hozamemelkedés miatt eladom, akkor a bid-ask spreadet bukom. Másodpiacon 5,1-5,3% érhető ezen az időtávon el jelenleg és ez csökken. Az nem kérdés, hogy lesz-e hozamemelkedés. A kérdés helyesen feltéve az, hogy "Mikor lesz hozamemelkedés?". Ezt csak utólag fogjuk megtudni, de erre célszerű készülni. Hozamemelkedés esetén azután már a hosszabb futamidejű papírokra érdemes fókuszálni, vagy a kötvényalapokra.
2013. január 14., hétfő
2013. január 11., péntek
2013. január 10., csütörtök
Buborék?
Lehet, hogy újabb spekulációs buborék van kialakulóban a legutóbbi válság még el sem takarított romjain?
És lehet, hogy ennek kiindulópontja Kína lesz?
John Kenneth Galbraith kiváló esszéje a "Pénzügyi spekulációk rövid története" megtalálható az Interneten, mely nagyon tanulságos. Elolvasva a könyvet, összeáll a kép, hogy a (pénzügyi) válságok természete nem változik. Minden esetben ugyanazok a jelenségek jönnek vissza és lefolyásuk is hasonló. Végkövetkeztetései között megtaláljuk, hogy a válságok végső oka az elharapódzó spekuláció (határtalanná váló kapzsiság) és a tőkeáttétel.
A hitel alapvető tulajdonsága, hogy végtelenségig képes növekedni - a kamatos kamat pusztító erejének köszönhetően exponenciálisan -, míg a reálszférában megtermelt jövedelem csak (igen) korlátozottan. Az a mondás járja, hogy egy véges világban a végtelenül fenntartható növekedésben csak az őrültek és a közgazdászok hisznek.Így aztán az időről időre összeomlás (korrekció) elkerülhetetlen.
Találtam erről egy kiváló kétrészes cikket itt és itt.
Szaporodnak a figyelmeztető jelek.
Kínai értékpapír-piaci index 1990-2013:
Azt látjuk, hogy egy begyorsuló szakasz - ami természetszerűleg egybe esett a világgazdasági általános növekedési őrület időszakával - utáni korrekción túl vannak és visszaálltak a (náluk) normális organikus növekedési szakaszba.
De lássuk csak a GDP változást év/év alapon!
Jelenleg Kínában évente a munkaerőpiac oly mértékben bővül évről évre frissen belépő munkaerővel, hogy a társadalmi béke megőrzéséhez szükséges az évente 10% körüli GDP növekedés fenntartása. A belső és külpiaci kereslet viszont nem fogja ezt alátámasztani. Másrészről tudvalevő, hogy a szigorú születésszabályozásnak köszönhetően ketyeg a demográfiai bomba, amely mintegy 50 év múlva komoly nehézségekkel szembesíti a majdani társadalmat.
Populáció változás 1960-2012 között:
A foglalkoztatottak számának változása Kínában 1952-2012 között
Az átlagbér alakulása sem a béreken alapuló versenyképesség fenntarthatóságát támasztja alá:
Az export sem mutat mást mint exponenciális növekedés gyorsuló fázisát
A GDP arányos állami eladósodottság ugyan irigylésre méltó
de ez sem minden.
A gazdaság fűtöttségi fokának jó indikátora az újautó üzembehelyezések száma:
Hát bizony ez is exponenciális és begyorsuló fázisban van.
Az kétségtelen, hogy horrorisztikus mértékű devizatartalékai vannak az országnak:
Mindezek megerősítik véleményemet, miszerint a buborék felfúvódásának végső fázisában vagyunk. A helyes kérdés nem az, hogy ki fog-e pukkadni, hanem hogy mikor Talán nem is sokára, a pontos időpont mindenesetre rejtély egyelőre.
A nagy dilemma az, hogy mi lesz válságálló befektetés, vagy újból dollárszázmilliárdnyi megtakarításunk fog elfüstölni?
Mindenesetre ajánlatos lesz figyelni.
És lehet, hogy ennek kiindulópontja Kína lesz?
John Kenneth Galbraith kiváló esszéje a "Pénzügyi spekulációk rövid története" megtalálható az Interneten, mely nagyon tanulságos. Elolvasva a könyvet, összeáll a kép, hogy a (pénzügyi) válságok természete nem változik. Minden esetben ugyanazok a jelenségek jönnek vissza és lefolyásuk is hasonló. Végkövetkeztetései között megtaláljuk, hogy a válságok végső oka az elharapódzó spekuláció (határtalanná váló kapzsiság) és a tőkeáttétel.
A hitel alapvető tulajdonsága, hogy végtelenségig képes növekedni - a kamatos kamat pusztító erejének köszönhetően exponenciálisan -, míg a reálszférában megtermelt jövedelem csak (igen) korlátozottan. Az a mondás járja, hogy egy véges világban a végtelenül fenntartható növekedésben csak az őrültek és a közgazdászok hisznek.Így aztán az időről időre összeomlás (korrekció) elkerülhetetlen.
Találtam erről egy kiváló kétrészes cikket itt és itt.
Szaporodnak a figyelmeztető jelek.
Kínai értékpapír-piaci index 1990-2013:
Azt látjuk, hogy egy begyorsuló szakasz - ami természetszerűleg egybe esett a világgazdasági általános növekedési őrület időszakával - utáni korrekción túl vannak és visszaálltak a (náluk) normális organikus növekedési szakaszba.
De lássuk csak a GDP változást év/év alapon!
Jelenleg Kínában évente a munkaerőpiac oly mértékben bővül évről évre frissen belépő munkaerővel, hogy a társadalmi béke megőrzéséhez szükséges az évente 10% körüli GDP növekedés fenntartása. A belső és külpiaci kereslet viszont nem fogja ezt alátámasztani. Másrészről tudvalevő, hogy a szigorú születésszabályozásnak köszönhetően ketyeg a demográfiai bomba, amely mintegy 50 év múlva komoly nehézségekkel szembesíti a majdani társadalmat.
Populáció változás 1960-2012 között:
A foglalkoztatottak számának változása Kínában 1952-2012 között
Az átlagbér alakulása sem a béreken alapuló versenyképesség fenntarthatóságát támasztja alá:
Az export sem mutat mást mint exponenciális növekedés gyorsuló fázisát
A GDP arányos állami eladósodottság ugyan irigylésre méltó
de ez sem minden.
A gazdaság fűtöttségi fokának jó indikátora az újautó üzembehelyezések száma:
Hát bizony ez is exponenciális és begyorsuló fázisban van.
Az kétségtelen, hogy horrorisztikus mértékű devizatartalékai vannak az országnak:
Mindezek megerősítik véleményemet, miszerint a buborék felfúvódásának végső fázisában vagyunk. A helyes kérdés nem az, hogy ki fog-e pukkadni, hanem hogy mikor Talán nem is sokára, a pontos időpont mindenesetre rejtély egyelőre.
A nagy dilemma az, hogy mi lesz válságálló befektetés, vagy újból dollárszázmilliárdnyi megtakarításunk fog elfüstölni?
Mindenesetre ajánlatos lesz figyelni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)